Az airsoftról úgy egy évvel ezelőtt hallottam először. Ami fura, mert most, hogy benne vagyok, nem is értem hogyan tudott észrevétlen maradni számomra egy olyan sport, ami nagyban lefedi az érdeklődési körömet. Magát a szót sem ismertem. Viszont azóta úgy tűnik, nem vagyok egyedül a dologgal, mert találkoztam egy pár emberrel, akinek szintúgy fogalma nincs róla, hogy mi is ez az egész.
A. haverom említette először, hogy van egy ilyen dolog és hogy látott egy fegyvert és el se hitte milyen élethű. Mivel lassan 30 éve ismerjük egymást és jó néhány dologban egy rugóra jár az agyunk, gondoltam, hogy ebben nekem is lesz valami. Kb. egy hét múlva be is jelentette, hogy vesz magának egy fegyvert. Ekkor már végigolvastam kb. 20 oldalt a neten, hogy mi is ez az egész és tudtam, hogy nekem is kelleni fog.
Megérkezett A. fegyvere, egy JG G36C. Még aznap átmentem hozzá és gyors ki is próbáltuk. Egy panel lakás nagyszobájában, egymáson. Háttal álltam neki, ő meg seggbe lőtt. De mivel elég bő gatyákat hordok, az első golyót nem éreztem. Hátranyúltam, hogy igazítsak a gatyámon és ellőtte a jobb mutatóujjamat. Ez azóta is rajtam maradt, mert szinte mindig az ujjamat lövik el. Szerintem játékról még ujj lövés nélkül nem jöttem el. Pedig kibírnám. 🙂
Ekkor úgy döntöttem, hogy nekem is kell egy fegyver. Mivel van családom, két gyerekkel, hitellel, mindennel, nem akartam túl sok pénzt beleölni a családi kasszából. A. adott kölcsön, amit részletekben adtam vissza, erre plazma adásból teremtettem elő rá a pénzt. Ez azóta is így van, a hobbimat teljes mértékben a plazmaadásért kapott pénzből finanszírozom. Fekszem egy órát és kapok érte 5-6 ezer Ft-ot, hetente egyszer. Korrekt.
Kb. egy hét múlva megjött az első fegyverem. Ugyanaz a JG G36C, mint A-nak.
